Stone sokak számára ismerős lehetett a válogatás során: az X-Faktor első szériájában is szerencsét próbált már. Akkor a táborig jutott, a mentorok azonban nem vitték tovább a huszonnégyes mezőnybe: "2010-ben kirúgták a lábam alól a földet Gesztiék, mikor a táborból hazaküldtek. Annyira felhúztam magam ezen, és annyira tele voltam megválaszolatlan kérdésekkel, hogy az érzéseimet ki kellett írnom magamból. A barátaimmal összeraktunk aztán egy nótát Kösz, már újra jól vagyok címmel, amivel gyakorlatilag kicsit beszólogatós stílusban előadtam az idei szériában, mi az őszinte véleményem arról, hogy kiraktak anno a versenyből. Igazából idén azért jöttem ide, hogy ezt interpretáljam nekik, eredetileg csak azért tértem vissza, hogy beolvassak." Úgy gondolta, neki még jár, hogy elégtételt vegyen a múltban történtekért, és a második alkalommal már nem az volt a fontos, hogy igeneket gyűjtsön. "Ha négy nemet adtak volna a mentorok, akkor hazamentem volna azzal a tudattal, hogy elvégeztem a dolgomat. Nekem mindig fontos volt az, hogy ha kitalálok valamit, azt véghez is vigyem, és ez is egy ilyen terv volt. Nyilván, ahogy telt az idő, és ahogy az akadályokat vettem az X-Faktor-ban, elkezdtem a versenyt is komolyan venni, és nagyon fontossá vált a továbbjutás. Olyan fontossá, hogy mindent elsöpörtem az utamból, és csak erre koncentrálok"- tette hozzá.
Rendelkezik némi rutinnal, ami eddig is sok mindenen átsegítette, viszont sok mindenben hátráltatja is: "Felvettem olyan dolgokat az elmúlt harmincéves éneklésem során, amiknek egy részét le kéne vetkőzni. Irányítani egy ötvenkét éves embert, megmondani neki, hogy mit csináljon másképp, mint eddig, nehéz feladat. De azon vagyok, hogy ezeken a dolgokon tudjak javítani. Vannak olyan manírok és olyan marhaságok, amiket az ember egyszerűen már önkéntelenül csinál."
Először nagyon féltették az ismerősei, mikor elárulta, hogy újra jelentkezett. "Látták a két évvel ezelőtti vívódásomat és rosszul élték meg, hogy hetekig nem lehetett hozzám szólni. Nekem fizikális fájdalmaim voltak, úgy éreztem magam, mint akibe kést szúrtak. A döntőből kiesni nem lesz ilyen szörnyű érzés, hisz idáig el kellett jutni, és ezt pozitívumként élem meg. Innen kiesni már nem ciki, hisz jelentős oka vannak annak, hogy ez a tizenkét produkció jutott el az élő adásig. Örülök neki, hogy sikerült bejutnom, és mindent meg fogok tenni, hogy bebizonyítsam, helyem van ebben a mezőnyben." Feltölti, hogy a hivatalos rajongói oldalára csupa pozitív üzenetet írnak a nézők, a negatív visszajelzéseket csak azoktól fogadja, akik a szemébe mondják a véleményüket: "Nagyon nehéz kezelni, de tudom, hogy akinek nem látom az arcát, annak a negatív véleményével sem szabad foglalkozni. Aki nem meri vállalni a véleményét szemtől szembe, az nem érint meg. Vannak olyan hozzám hasonló korú emberek, akik azt gondolják, nekik is itt lenne a helyük. Rám mérgesek, amiért nekem volt erőm, bátorságom és kitartásom hozzá. Eszembe szokott jutni egy régi mondás, amit nagyon imádok: 'Ha hajszolod az álmodat, kinevetnek, ha eléred, akkor pedig utálni fognak érte'. Ez úgy működik a világban, hogy ha ismer téged száz ember, abból öt utál, ha ismer kétezer, akkor már kétszáz, ha kétmillió, akkor arányaiban a nagyobb szám sem érdekes."
Rendelkezik némi rutinnal, ami eddig is sok mindenen átsegítette, viszont sok mindenben hátráltatja is: "Felvettem olyan dolgokat az elmúlt harmincéves éneklésem során, amiknek egy részét le kéne vetkőzni. Irányítani egy ötvenkét éves embert, megmondani neki, hogy mit csináljon másképp, mint eddig, nehéz feladat. De azon vagyok, hogy ezeken a dolgokon tudjak javítani. Vannak olyan manírok és olyan marhaságok, amiket az ember egyszerűen már önkéntelenül csinál."
Először nagyon féltették az ismerősei, mikor elárulta, hogy újra jelentkezett. "Látták a két évvel ezelőtti vívódásomat és rosszul élték meg, hogy hetekig nem lehetett hozzám szólni. Nekem fizikális fájdalmaim voltak, úgy éreztem magam, mint akibe kést szúrtak. A döntőből kiesni nem lesz ilyen szörnyű érzés, hisz idáig el kellett jutni, és ezt pozitívumként élem meg. Innen kiesni már nem ciki, hisz jelentős oka vannak annak, hogy ez a tizenkét produkció jutott el az élő adásig. Örülök neki, hogy sikerült bejutnom, és mindent meg fogok tenni, hogy bebizonyítsam, helyem van ebben a mezőnyben." Feltölti, hogy a hivatalos rajongói oldalára csupa pozitív üzenetet írnak a nézők, a negatív visszajelzéseket csak azoktól fogadja, akik a szemébe mondják a véleményüket: "Nagyon nehéz kezelni, de tudom, hogy akinek nem látom az arcát, annak a negatív véleményével sem szabad foglalkozni. Aki nem meri vállalni a véleményét szemtől szembe, az nem érint meg. Vannak olyan hozzám hasonló korú emberek, akik azt gondolják, nekik is itt lenne a helyük. Rám mérgesek, amiért nekem volt erőm, bátorságom és kitartásom hozzá. Eszembe szokott jutni egy régi mondás, amit nagyon imádok: 'Ha hajszolod az álmodat, kinevetnek, ha eléred, akkor pedig utálni fognak érte'. Ez úgy működik a világban, hogy ha ismer téged száz ember, abból öt utál, ha ismer kétezer, akkor már kétszáz, ha kétmillió, akkor arányaiban a nagyobb szám sem érdekes."